Így lettem hármasugró. Bemutatkozik a 29 éves tatabányai 12-szeres magyar bajnok, Hoffer Krisztina.

Én beleszülettem az atlétika világába. Apukám tíz-, anyukám pedig hétpróbázó. Mindketten többszörös magyar bajnokok, válogatottak. Apukám még a moszkvai olimpiára is megcsinálta a szintet, sőt a mai napig aktív versenyző. Speciális dobó számokban (LSW) világcsúcstartó is a korosztályában. A szüleim a TF-n jöttek össze. Szerelem volt első látásra, igazi regényes sztori. Gyakorlatilag a tatabányai sportpályán nőttem fel. Mikor megszülettem anyukám visszament még sportolni, az edzései alatt gyakran a homokban játszottam, vagy lerakták a szekrény egy darabját bele egy pokróc pár játék és vígan elvoltam. Az évek alatt pedig rengeteg volt tatabányai atléta meséli nekem, hogy még játszott is velem. Volt, hogy egy súlytárcsa tartóra (aminek 4 kereke van) ráültem, és a futófolyosó végéig eltoltak majd vissza (100 m hosszú a folyosó). Nem biztos, hogy olyan felhőtlenül örültek nekem akkor.

Kezdetben gyerekként inkább az iskolával ügyességi, úgymond, sorversenyekre jártunk. Különböző akadálypályákon kellett versenyezni más iskolákkal szemben. Serdülő koromban kezdődött el igazából az, hogy a pályán vagyok és atlétika számokat próbálok ki. Ilyen korban a gyerekekkel minden számot csináltatnak, hogy az edzők rájöjjenek kiben milyen tehetség lapul. Természetesen azt szerették volna, ha anyukám után én is hétpróbázó leszek. Próbálkoztam, de mindig örök második voltam a versenyeken. Volt annak idején egy lány, aki túlszárnyalta a tehetségével a korosztályunkat, így esélytelen volt, hogy őt bárki megverje, viszont a második helyért vérre menő csatákat vívtunk.

Hozzá tartozik a történetemhez, hogy 15 és 18 éves korom között hip-hop táncoltam, imádtam. Először csak heti két edzésem volt (kedd, csütörtök) aztán már három (szombat). Hamar kiderült, hogy jó a ritmusérzékem, így elég gyorsan bekerültem a felnőtt csapatba, és készültünk az országos hip-hop versenyekre. Az első versenyemet sikerült megnyernünk. Egyre többet foglalkoztam a tánccal, mint az atlétikával. Sokszor szombatonként az edzések után ott maradtam a fiúkkal, és próbáltam megtanulni tölük breakelni. Sajnos egy atléta barát családban nem könnyű más babérokra törni. Volt olyan atlétika versenyem, ahol olyan edzők jöttek oda hozzám, akiket nem is ismertem és mondták: ha azt az időt és energiát, amit a táncra számok, inkább az atlétikába ölném, más eredményeim lennének…

3 év „háború” után, 18 évesen úgy döntöttem, hogy abbahagyom a táncot, mert nem bírom tovább az örökös csatát. Viszont beszéltem apukámmal, hogy váltsunk számot, mert a hétpróbát úgy érzem nem nekem találták ki. Edzésen már csináltunk váltott lábú szökdelést, elvittek egy csapat hármasugró versenyre, talán innen jött, konkrét dologra nem is emlékszem, hogy találtuk ki váltást. Azt tudom, hogy junior első korosztályosként az országos versenyen második lettem, és következő évtől kezdve pedig minden országos versenyt megnyertem. Így ragadtam benne a hármasugrásban.

Ahhoz, hogy valaki jó ugró, jó atléta legyen, több dolog kell: kitartás, szorgalom, tűrőképesség, akarat, jó versenyszelem és motiváció. Rendben kell lenni, mind fizikailag, mind szellemileg. A kettő egyensúlyban szüli a jó eredményeket. Ahhoz, hogy valaki jó legyen az ugrószámokban mindenképpen kell, hogy legyenek „rugók” a lábában. Nagyon fontos a hármasugrásnál a megfelelő fizikai állapot. Rengeteget kell szökdelni, mert a technikát csak kis lépésekből tudod kialakítani, finomítani, ehhez kell a kitartás, a szorgalom és a türelem. Úgy gondolom a fizikai állapot pedig mit sem ér egy versenyen, ha nincs a versenyző megfelelő szellemi /lelki állapotban, itt kell az akarat, a jó versenyszelem és a motiváció.

Pályám legnagyobb sikerét még nem sikerült megélnem, de sok olyan sikerem van, amire büszke vagyok. Amikor elkezdtem hármast ugrani 18 voltam. Rá egy évre lettem először válogatott és képviseltem Magyarországot. 2011-ben kijutottam az U23-s Európa-bajnokságra. 2012-ben nyertem először felnőtt szabadtéri országos bajnokságot. Büszke vagyok arra, hogy 12x magyar bajnok vagyok a felnőttek között. 1991 óta (amióta van női hármasugrás szabadtéri országos bajnokság) a statisztikák szerint eddig én vezetek 7 győzelemmel. Az idei győzelemmel vettem át a „trónt” Ajkler Zitától, akinek 6 első helye van.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az élet nem bánik velem kesztyűs kézzel, ha a sportról beszélünk, de mindig felálltam és mentem tovább. Ez visz ma is előre és remélem még sokáig meglesz bennem ez a dac, hogy egy nap megélhessen a pályám legnagyobb sikerét, mert az még előttem van.

Találkozó végén készült fotóink.








Objektiven.com, ahogy mi látjuk a világot.

Objekiven.com a sportportre.com aloldala.
Interjúk és fotók sportolókkal, művészekkel, érdekes nőkkel
Interjúk és a fotók: sportportre.com
Kapcsolat: sportszolgaltatasok@gmail.com

Facebook